2016. augusztus 26., péntek

Gondolatok

Az elmúlt pár hónapban igen sokat rizsáztam, hogy miért megy nehezen ennek a sztorinak az írása… tulajdonképpen nem rég jöttem rá az igazi okára, ami nem más lenne, mint, hogy
kinőttem a történet írásából.
(amúgy sziasztok, mostanság nem szokásom köszönni) 
Ez elsőre nagyon furcsának hangozhat, de valóban így van. Több mint három éve kezdtem neki az írásának, amikor még valljuk be elég kezdetleges fogalmazási stílusom volt, párosítva a borzalmas helyesírásommal, hogy nem tudtam mi az a prológus (hehe, ez egy jó kis sztori) és folytathatnám.
Szeretem a történetet, de nem igazán tudok rajta elmélkedni, mert a gondolataimat, azokat a gondolatokat, amiket az írással kapcsolatban hozok létre, más köti le – khöm, kpop.
Nem akartalak titeket fárasztani a várakozással, se a tudatlansággal, mert mind a kettő borzalmas.
Viszont nem zárom be a blogot és nem mondom azt, hogy vége a történetnek, mert nem fogom és még közel sincs vége.
Bár ki tudja?
Ha egyszer újra megjön a kedvem a frissítéshez, és az írásához jönni fog a következő fejezet. Hogy mikor? Valamikor.

Mindenesetre köszönök nektek mindent. Komolyan. ti adtatok erőt a folytatáshoz és még mindig a ti lökésetek megyek előre és fogok előrébb jutni. ♥ Mindjárt meg van a 70.000 megtekintés, ami egyszerűen hihetetlen nagy szám, csak ámulok.
Köszönöm.

A Facebook-os csoportot, viszont megváltoztatom, mert úgy gondolom, hogy én is hátra szeretném hagyni a régi Redy-t, mint Rebeca Amy-t.


Ja és ha valakinek hiányoznék facebook-on simán elér. Meg e-mailben.

És itt is:



(nem, nem egy erőteljes önreklááám ááá, dehogy)




Ölel titeket,

Redy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése